Szid avagy egy tinilány zűrös hétköznapjai
Ismertető:
Miért gáz, hogy összejöttem Mr. Máccsóval? Hogy nyaltam meg Adrián tenyerét? Ki az a Banános Szűzi? Anyám, hogy kreált a Mercédeszből Szid becenevet? És miért késtem le már megint a reggeli buszt és állok itt bénán, mint madárijesztő az esőben?
Részletek egy tinilány naplójából.
Szerző: Manna OWell
Link: http://szid.cafeblog.hu
Státusz: íródó
Műfaj: ifjúsági naplóregény
Ajánlás: Szid a legdrámaibb helyzetből is képes humorestet fabrikálni. Vicces, ironikus, nagyszájú és ritkán gondolkodik, mielőtt beszél. Vele nem lehet unatkozni, csak szakadni a nevetéstől!
Részlet:
'' 2014. április 10. csütörtök
- Nyugi, mindjárt itt lesz! Erre szokott jönni! - csitított Szofi és kilesett a folyosóra.
- Húsz perccel ezelőtt is ezt mondtad! - vágtam rá türelmetlenül, miközben az aula egyik ablakpárkányán ülve lógattam a lábamat.
Hiába ellenkeztem, kedves barátnőm ragaszkodott hozzá, hogy végre megmutassa nekem híres-hírhedt Mr. Máccsót. Nem macsó, máccccsó! Figyelj a kiejtésre!
Én ugyanis még nem láttam a gimis szavanna eme rejtőzködő hím példányát. Mindig úgy jött ki, hogy Szid, nézz oda, ott van, és mire odanéztem eltűnt. Vagy lelőtte egy orvvadász. Már kezdett olyan lenni, mint Columbo nyomozó felesége, akit minden részben emlegetnek, meg sztorizgatnak róla, de soha nem mutatják.
A suli viszonylag nyugalmas volt így hatodik óra után, ilyenkor ugyanis a diákok már a menzánál szoktak csoportosulni, na meg a tesi teremnél, ahova gyakran bekukkantunk, amikor a kosaras fiúk edzenek. Hm. Ajánlom mindenkinek. Nem tudok elképzelni annál szexibbet, mint mikor egy izmos, magas srác nekiiramodik, utat tör magának a sok játékos között és végül egy nagyot ugorva beleparancsolja a labdát a.
- Hé, Szid! Szid!
- Mi-mi van? - tértem magamhoz az álmodozásból.
- Felmegyek a kémia teremhez és megnézem, hogy kijöttek-e már vagy mi a frász van? - mondta Szofi, miközben egy A4-es papírdarabot böngészett.
- Az mi? - ugrottam le a párkányról.
Elhúzódott tőlem és mellkasához nyomta a papírt, hogy ne tudjak beleolvasni.
- Ne már! Mi van nálad Szofi? - nevettem fel azon, hogy így zavarba jött és egy fürge mozdulattal kikaptam kezéből, így barátnőmnél csak a letépődött, bal sarka maradt.
- Szid! - ripakodott rám és egy pár másodpercig egymás elől ugráltunk el, míg végül kellő távolságra kerültem tőle ahhoz, hogy a papírra pillanthassak.
- Banyek. - hüledeztem - Te megszerezted az órarendjét?
Szofi csak sértetten az égnek emelte tekintetét, úgy tűnt a megfelelő szavakat keresi a magyarázkodáshoz.
- Meg az edzésidőpontjait is? - pillantottam fel ismét a lapról.
- Igen! És akkor mi van? - vágta rá hisztis hangon és visszavette megbomlott elméje díszes bizonyítékát.
- Semmi csak, ez már kezd a rögeszméd lenni! Miért nem tudsz lapozni? Megpróbáltad felhívni magadra a figyelmét, nem jött össze, attól még jó csaj vagy!
- Ez annál sokkal több! - makogta és tőle nem megszokott módon, zavartan nézett mindenfelé, csak rám nem - Egyfolytában rá gondolok! Belezúgtam! Totálisan!
Hátradobtam arcomba hulló tincseimet és csípőre tettem mindkét kezem. Nem igazán tudtam, hogy kezeljem a "szerelmes Szofit", még sosem láttam ilyennek. Amúgy is kételyeim voltak afelől, hogy ezek nagy érzelmek lennének, szerintem drága barátnőm csak keveri a szezont a fazonnal.
- Figyelj - léptem oda hozzá és átkaroltam a vállát, mire ő fejemnek billentette a fejét - Nem lehet, hogy csak azt hiszed belezúgtál, mert nem kaphatod meg?- Nem! Még azt is imádom benne, ahogy kifújja az orrát. Még akkor is tök helyes. - motyogta.
- De nem is ismered, lehet, hogy egy oltári barom! Lássuk be a jó pasik mindig seggfejek! Találkoztál már Adriánnal?
- Tudom, tudom. De szerintem ő nem - lépett el tőlem és megigazította a ruháját, pár pillanattal később pedig már ismét az a Szofi volt, akit ismertem. Arca felvidult és szemeiből a vadászat izgalma sütött.
- Akkor is megszerzem ezt a gyereket! Akkor legalább kiderül, hogy seggfej-e vagy sem. Ha pedig az, akkor leselejtezem, persze először letesztelem néhány szobában.
Vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Nyilván nem a konyhára gondoltál.
- Csak ha széles a konyhapult - rángatta meg szemöldökét.
- Oké, mostantól befogom! Én veled vagyok! Ha ez a csávó kell, akkor megkapod! - döntöttem el nagylelkűen.
- Kössz Szid, imádlak! - ujjongott és agyon puszilt - Mindjárt visszajövök, lecsekkolom a kémia labort!
- Csak nehogy szoborba öntsenek, mire visszaérsz!- morogtam szemrehányóan a sok várakozásért.
- Erre a srácra megéri várni! - szólt vissza, ahogy viháncolva tűnt el a folyosó sarkán.
Beájulok, Szofi szerelmes. És én még azt hittem, mikor felkeltem ma, hogy egy újabb szürke csütörtökre ébredtem. Erre piros betűs ünnep van.
Elnyomott mosollyal sétáltam a szemben lévő kávé automatához, amivel már korábban is szemeztem. Ez a törzshelyünk a suliban Szofival, imádunk a krémes kapucsínót kortyolgatva trécselni és röhögni a Világon az ablakban ülve.
Testhezálló világoskék farmerom farzsebéből nehezen halásztam ki az aprót, de mikor sikerült, még le is ejtettem. Oh, Szid, ha fizetnének a bénáskodásért, milliárdos lennél!
Nagy sóhajjal guggoltam le, hogy szemügyre vegyem a terepet, de semmi. Hova a francba gurultak? Guggolva lépdeltem a virágcserép mellé, hátha oda estek. A hét törpe befogadott volna nyolcadiknak.
- Ezt keresed? - szólalt meg egy fiúhang balról és a következő pillanatban megláttam két újnak tűnő hófehér sportcipőt.
A cipőhöz, sötétkék farmerbe bújtatott láb is tartozott, ami egy szintén sötétkék pólóban folytatódott. A srác legkékebb testrésze azonban. Nem dehogy az! Fújj! Annak nem is lenne semmi értelme! Én meg ne bámuljam már a dudorodást ott! Szóval, a legkékebb testrésze a szeme volt! Kifejező és olyan. olyan, ami rögtön felkeltette bennem az érdeklődést és az első gondolatom az volt a váó után, hogy meg akarom ismerni!
- Köszönöm! Igen! - helyeseltem gyorsan, ahogy felegyenesedtem és éreztem, hogy kimelegedtem az előző néhány pillanat izgalmától.
- Én is állandóan így járok. - vigyorodott el lazán és az automatára nézett.
Erősen kételkedtem benne, hogy ez igaz.
- Szóval, melyiket ajánlod? Még nem ittam ebből a gépből.
- Hát. - mosolyodtam el - A krémes kapucsínó a nyerő. Függő lettem, mióta először kóstoltam.
- Káros szenvedélyek? Jöhet! Egyesek szerint úgyis túl komoly vagyok. Ideje zülleni! - kacsintott rám megnyerő természetességgel és bedobálta a pénzt.
- Szerintem nem tűnsz komolynak - rándítottam meg a vállam, mire kíváncsi tekintettel nézett rám - Inkább csak visszafogott őrültnek.
Felnevetett.
- Hát ez jó! - mutatott rám jót mulatva, amolyan ott a pont mozdulattal és felém nyújtotta a közben elkészült italt.
- Pszichológus a középső nevem - bólogattam ugratva és belül sikítottam, hogy így sziporkázom és nem blokkoltam le, hogy ööööhhh, hellóó. öööö.
- És mi az utolsó? - tette fel a bűvös kérdést, amiről tudtam, én is bejövök neki vagy legalább is szimpinek tart.
- Szid. Mercédesz, de azt nem szeretem, mert állandóan poénkodnak vele.
- Akkor ne kérdezzem meg, hogy elvihetlek-e egy körre?
Elnevettük magunkat a kérdés többszörös félreérthetősége miatt. Aztán elcsendesedtünk, mikor elkészült a második kapucsínó is.
- Amúgy Márk vagyok - fordult felém, s úgy tűnt sajnálja, amiért ezzel végéhez ért a beszélgetésünk.
- Á, szóval oda vagy a Márkás cuccokért.
Szélesen mosolyra húzta száját és érdeklődő pillantással fürkészte arcomat, mint aki nem hiszi el, hogy ilyen lökött vagyok.
- Csak azt akartam mondani, hogy köszönöm a kapucsínót. - sütöttem le a szemem elpirulva, nem akartam már most túl sok lenni, rögtön húsz adag Szid lehet, hogy lelki károsodást okozott volna nála.
- Szívesen. Egy élmény volt, Szid! - kapta fel az automata mellé támasztott táskáját és vállára akasztotta, majd azzal a lendülettel, na meg változatlan somolygással sarkon fordult.
Még mindig banbán vigyorogva néztem utána, amikor Szofi rohant oda hozzám.
- Na, megtaláltad? - kérdeztem kizökkenve a bambulásból.
- Te találtad meg te dög! - nevetett fel - Mindent el kell mesélned! Mondott rólam valamit? Ugye milyen állati helyes?
Letaglózva meredtem Szofira. Ő volt Mr. Mácccsó? Ne! Bárki más, csak ő ne! Észbe kapva gyorsan kipasszíroztam magamból egy mondatot.
- Hát, erre a srácra tényleg megérte várni. ''
- Nyugi, mindjárt itt lesz! Erre szokott jönni! - csitított Szofi és kilesett a folyosóra.
- Húsz perccel ezelőtt is ezt mondtad! - vágtam rá türelmetlenül, miközben az aula egyik ablakpárkányán ülve lógattam a lábamat.
Hiába ellenkeztem, kedves barátnőm ragaszkodott hozzá, hogy végre megmutassa nekem híres-hírhedt Mr. Máccsót. Nem macsó, máccccsó! Figyelj a kiejtésre!
Én ugyanis még nem láttam a gimis szavanna eme rejtőzködő hím példányát. Mindig úgy jött ki, hogy Szid, nézz oda, ott van, és mire odanéztem eltűnt. Vagy lelőtte egy orvvadász. Már kezdett olyan lenni, mint Columbo nyomozó felesége, akit minden részben emlegetnek, meg sztorizgatnak róla, de soha nem mutatják.
A suli viszonylag nyugalmas volt így hatodik óra után, ilyenkor ugyanis a diákok már a menzánál szoktak csoportosulni, na meg a tesi teremnél, ahova gyakran bekukkantunk, amikor a kosaras fiúk edzenek. Hm. Ajánlom mindenkinek. Nem tudok elképzelni annál szexibbet, mint mikor egy izmos, magas srác nekiiramodik, utat tör magának a sok játékos között és végül egy nagyot ugorva beleparancsolja a labdát a.
- Hé, Szid! Szid!
- Mi-mi van? - tértem magamhoz az álmodozásból.
- Felmegyek a kémia teremhez és megnézem, hogy kijöttek-e már vagy mi a frász van? - mondta Szofi, miközben egy A4-es papírdarabot böngészett.
- Az mi? - ugrottam le a párkányról.
Elhúzódott tőlem és mellkasához nyomta a papírt, hogy ne tudjak beleolvasni.
- Ne már! Mi van nálad Szofi? - nevettem fel azon, hogy így zavarba jött és egy fürge mozdulattal kikaptam kezéből, így barátnőmnél csak a letépődött, bal sarka maradt.
- Szid! - ripakodott rám és egy pár másodpercig egymás elől ugráltunk el, míg végül kellő távolságra kerültem tőle ahhoz, hogy a papírra pillanthassak.
- Banyek. - hüledeztem - Te megszerezted az órarendjét?
Szofi csak sértetten az égnek emelte tekintetét, úgy tűnt a megfelelő szavakat keresi a magyarázkodáshoz.
- Meg az edzésidőpontjait is? - pillantottam fel ismét a lapról.
- Igen! És akkor mi van? - vágta rá hisztis hangon és visszavette megbomlott elméje díszes bizonyítékát.
- Semmi csak, ez már kezd a rögeszméd lenni! Miért nem tudsz lapozni? Megpróbáltad felhívni magadra a figyelmét, nem jött össze, attól még jó csaj vagy!
- Ez annál sokkal több! - makogta és tőle nem megszokott módon, zavartan nézett mindenfelé, csak rám nem - Egyfolytában rá gondolok! Belezúgtam! Totálisan!
Hátradobtam arcomba hulló tincseimet és csípőre tettem mindkét kezem. Nem igazán tudtam, hogy kezeljem a "szerelmes Szofit", még sosem láttam ilyennek. Amúgy is kételyeim voltak afelől, hogy ezek nagy érzelmek lennének, szerintem drága barátnőm csak keveri a szezont a fazonnal.
- Figyelj - léptem oda hozzá és átkaroltam a vállát, mire ő fejemnek billentette a fejét - Nem lehet, hogy csak azt hiszed belezúgtál, mert nem kaphatod meg?- Nem! Még azt is imádom benne, ahogy kifújja az orrát. Még akkor is tök helyes. - motyogta.
- De nem is ismered, lehet, hogy egy oltári barom! Lássuk be a jó pasik mindig seggfejek! Találkoztál már Adriánnal?
- Tudom, tudom. De szerintem ő nem - lépett el tőlem és megigazította a ruháját, pár pillanattal később pedig már ismét az a Szofi volt, akit ismertem. Arca felvidult és szemeiből a vadászat izgalma sütött.
- Akkor is megszerzem ezt a gyereket! Akkor legalább kiderül, hogy seggfej-e vagy sem. Ha pedig az, akkor leselejtezem, persze először letesztelem néhány szobában.
Vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Nyilván nem a konyhára gondoltál.
- Csak ha széles a konyhapult - rángatta meg szemöldökét.
- Oké, mostantól befogom! Én veled vagyok! Ha ez a csávó kell, akkor megkapod! - döntöttem el nagylelkűen.
- Kössz Szid, imádlak! - ujjongott és agyon puszilt - Mindjárt visszajövök, lecsekkolom a kémia labort!
- Csak nehogy szoborba öntsenek, mire visszaérsz!- morogtam szemrehányóan a sok várakozásért.
- Erre a srácra megéri várni! - szólt vissza, ahogy viháncolva tűnt el a folyosó sarkán.
Beájulok, Szofi szerelmes. És én még azt hittem, mikor felkeltem ma, hogy egy újabb szürke csütörtökre ébredtem. Erre piros betűs ünnep van.
Elnyomott mosollyal sétáltam a szemben lévő kávé automatához, amivel már korábban is szemeztem. Ez a törzshelyünk a suliban Szofival, imádunk a krémes kapucsínót kortyolgatva trécselni és röhögni a Világon az ablakban ülve.
Testhezálló világoskék farmerom farzsebéből nehezen halásztam ki az aprót, de mikor sikerült, még le is ejtettem. Oh, Szid, ha fizetnének a bénáskodásért, milliárdos lennél!
Nagy sóhajjal guggoltam le, hogy szemügyre vegyem a terepet, de semmi. Hova a francba gurultak? Guggolva lépdeltem a virágcserép mellé, hátha oda estek. A hét törpe befogadott volna nyolcadiknak.
- Ezt keresed? - szólalt meg egy fiúhang balról és a következő pillanatban megláttam két újnak tűnő hófehér sportcipőt.
A cipőhöz, sötétkék farmerbe bújtatott láb is tartozott, ami egy szintén sötétkék pólóban folytatódott. A srác legkékebb testrésze azonban. Nem dehogy az! Fújj! Annak nem is lenne semmi értelme! Én meg ne bámuljam már a dudorodást ott! Szóval, a legkékebb testrésze a szeme volt! Kifejező és olyan. olyan, ami rögtön felkeltette bennem az érdeklődést és az első gondolatom az volt a váó után, hogy meg akarom ismerni!
- Köszönöm! Igen! - helyeseltem gyorsan, ahogy felegyenesedtem és éreztem, hogy kimelegedtem az előző néhány pillanat izgalmától.
- Én is állandóan így járok. - vigyorodott el lazán és az automatára nézett.
Erősen kételkedtem benne, hogy ez igaz.
- Szóval, melyiket ajánlod? Még nem ittam ebből a gépből.
- Hát. - mosolyodtam el - A krémes kapucsínó a nyerő. Függő lettem, mióta először kóstoltam.
- Káros szenvedélyek? Jöhet! Egyesek szerint úgyis túl komoly vagyok. Ideje zülleni! - kacsintott rám megnyerő természetességgel és bedobálta a pénzt.
- Szerintem nem tűnsz komolynak - rándítottam meg a vállam, mire kíváncsi tekintettel nézett rám - Inkább csak visszafogott őrültnek.
Felnevetett.
- Hát ez jó! - mutatott rám jót mulatva, amolyan ott a pont mozdulattal és felém nyújtotta a közben elkészült italt.
- Pszichológus a középső nevem - bólogattam ugratva és belül sikítottam, hogy így sziporkázom és nem blokkoltam le, hogy ööööhhh, hellóó. öööö.
- És mi az utolsó? - tette fel a bűvös kérdést, amiről tudtam, én is bejövök neki vagy legalább is szimpinek tart.
- Szid. Mercédesz, de azt nem szeretem, mert állandóan poénkodnak vele.
- Akkor ne kérdezzem meg, hogy elvihetlek-e egy körre?
Elnevettük magunkat a kérdés többszörös félreérthetősége miatt. Aztán elcsendesedtünk, mikor elkészült a második kapucsínó is.
- Amúgy Márk vagyok - fordult felém, s úgy tűnt sajnálja, amiért ezzel végéhez ért a beszélgetésünk.
- Á, szóval oda vagy a Márkás cuccokért.
Szélesen mosolyra húzta száját és érdeklődő pillantással fürkészte arcomat, mint aki nem hiszi el, hogy ilyen lökött vagyok.
- Csak azt akartam mondani, hogy köszönöm a kapucsínót. - sütöttem le a szemem elpirulva, nem akartam már most túl sok lenni, rögtön húsz adag Szid lehet, hogy lelki károsodást okozott volna nála.
- Szívesen. Egy élmény volt, Szid! - kapta fel az automata mellé támasztott táskáját és vállára akasztotta, majd azzal a lendülettel, na meg változatlan somolygással sarkon fordult.
Még mindig banbán vigyorogva néztem utána, amikor Szofi rohant oda hozzám.
- Na, megtaláltad? - kérdeztem kizökkenve a bambulásból.
- Te találtad meg te dög! - nevetett fel - Mindent el kell mesélned! Mondott rólam valamit? Ugye milyen állati helyes?
Letaglózva meredtem Szofira. Ő volt Mr. Mácccsó? Ne! Bárki más, csak ő ne! Észbe kapva gyorsan kipasszíroztam magamból egy mondatot.
- Hát, erre a srácra tényleg megérte várni. ''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése