Sötét változások

Sötét változások

Ismertető: 

Egy történet egy látszólag átlagos lányról. Emma Brix mindennapi életét éli apjával, Tommal és legjobb barátnőjével, Claire-rel. Minden egész jól halad egészen addig, amíg meg nem ismeri Tylert és bele nem szeret. Megtudja a fiú súlyos titkát, ami eléggé felkavarja a kedélyeket. Később a városba érkezik Sam, akinek szintén megvan a maga kis titka. Claire-t titokzatos támadás éri, de Peternek köszönhetően semmi baja sem esik. Legalábbis mindenki ezt hiszi. Feltűnik a színen Sarah, aki felbolygatja a múltat és ezzel együtt a jelent is. Egyre több és több titok derül ki. Bekövetkezik az elkerülhetetlen, vagyis ezek az események Emmát egyre inkább egy olyan világ felé sodorja, amit jobb lett volna, ha nem ismer meg.

Szerző: Angelus Lapsis

Link: http://angelus-lapsis-sotet-valtozasok.blogspot.hu/

Státusz: még íródó

Műfaj: fantasy, misztikus, romantikus

Ajánlás: Saját ajánlás

Részlet:

'' (...) Rohantam ajtót nyitni, el is felejtettem, hogy mi van rajtam. A zárban óvatosan fordítom el a kulcsot, már nyitom is.
- Tyl... - elhallgattam.
Egy kék szempár mért végig. Kedvesen, nem úgy mintha egy darab hús lennék.
- Szia. Remélem nem zavarok. Talán mást vártál? - szólt Sam gúnyos hangon. Az agyam elborult. Csak akkor tértem észhez, mikor már késő volt. Szokásomhoz híven előbb járt a szám, mint az eszem.
- Igen. - ezt hangosan is kimondtam? Észhez tértem. Gyorsan akartam menteni a menthetőt. - Vagyis úgy értem.. öö.. izé.. Gyere be! - beszéltem össze-vissza. Nagy kő esett le a szívemről, mikor hallottam a kuncogását. Ez kiröhögött. Remek.. A reggel szörnyű volt, most itt állok, egy száll köntösben meg mamuszban, a vámpíromat szólítottam és még Sam is.. Ez a nap már nem lehet rosszabb.
Tévedtem. Sam egy rakás leckét hozott és elmesélt mindent. Rendes volt tőle, de most nem vágytam társaságra.
Szemeim hirtelen kerekedtek el. Majdnem rosszul lettem. Sam fehér pólója a vállánál pirosas árnyalatot vett fel. Vérzik, de ő még mindig mosolyogva mesél.
- Sam.. - szóltam közbe.
- Tessék? - mosolyog.
- Te.. te.. a vállad.. vérzik. - nyögtem ki. Egyre nagyobb részt hódított meg a piros szín. Mi történt vele?
- Semmiség.
- Semmiség?! Sam, mi történt veled? - csattantam fel.
- Mikor megmentettelek.. kicsit megsérültem, de nem komoly.
Csak néztem magam elé. Miattam sérült meg. Be kellene kötni.
- Vedd le a pólód! - utasítottam komolyan. Egy "tudod most mit mondtál?!" mosolyt kaptam tőle. Hihetetlen, hogy még ebben a helyzetben is képes viccelődni.
- Töröld le azt a mosolyt a képedről és tedd, amit mondtam! - hangom kemény volt, de nem eléggé.
- A-a. Vedd le rólam. - kisfiús mosoly kísérte a szavait. Hihetetlen ez a pasi. Kezdem elveszíteni a türelmem.
- Sam!
- Emm! - gyilkos pillantást küldök felé, amitől még jobban vigyorog - Gyere, kapj el! - Felugrott és a legtávolabb szaladt tőlem. Ez már tényleg gyerekes. Ilyen nincs. Utána mentem, de ezzel annyit értem el, hogy az asztal körül kergettem. Akárcsak két gyerek. Elegem lett. Megálltam. Diadalmasan nézett rám.
- Feladod?
- Sam! Most azonnal leülsz arra a székre. - mutattam a szék irányába. Lebigyeztette az ajkait és kiskutya szemekkel nézett rám. Nem hatott meg.
- Leülni! - parancsoltam. Végre megtette. Mikor odamentem hozzá szavak nélkül beszéltünk. Utasítottam, hogy vegye le a pólóját, de csak kacér mosolyt kaptam és a magasba emelte kezeit. Beadtam a derekam. Megfogtam alul a pólót és lassan, talán túl lassan kezdtem levenni róla a pólót. A lélegzetem is elállt, ahogy a kidolgozott felsőtestet néztem. Minden izmot látni lehet. Életemben nem láttam még ilyen.. ilyen gyönyörűt. Miután levettem egy fejrázás után esett le, hogy teljesen elmerültem a látványban. Túl érzelmesre sikerült a pillanat. Sehol nincs már az imént látott csintalan kisfiú. Most egy felnőtt, érett férfi szemez velem. Véget kell ennek vetni. Tekintetem vérző sebére fordítom. Nem vészes, de azért átkötöm. Azonnal hoztam a kis dobozt. Fertőtlenítés után gézzel lefedtem a sebet, és kész is..
- Köszönöm. - mondta komolyan.
- Ez természetes. Én.. sajnálom. - bűnbánóan néztem a szemébe. - Azt, hogy miattam sérültél meg. - folytattam, mert értetlen fejet vágott. Lesütöttem a tekintetem, nem tudok a szemébe nézni. Miattam most teljes a káosz. Ujjai az állam alá siklottak és finoman felemelte a fejem, így kénytelen voltam belenézni a türkizkék szemekbe, amelyek olyanok voltak, mint maga a tenger.
- Emma, ne aggódj! Megérte. Hidd el, ez semmiség. - ismét a komoly oldalát villantotta. Magához húzott és megölelt. Éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek, mikor csupasz mellkasához érek. Nyitott könyv volt. Érezni lehet minden levegővételét és szívének minden dobbanását. Milyen szerencsés lesz az a nő, akibe beleszeret.
Kopogtattak. Rémülten ugrottam ki karjai közül.
- Vársz valakit?
- Nem, de ami azt illeti, rád sem számítottam. - mondtam, és indultam is ajtót nyitni. Éppen csak résnyire nyitottam, hogy a fejemet ki tudjam dugni. Az állam leesett, a szívem kiugrani készült. Félő volt, hogy vendégem is meghallja, de legalább tudja milyen hatással van rám. Zöld szemei csillogtak, mint a harmat a leveleken.
- Szia.
- Tyler.. (...) ''