Kezdetek hajnala
Ismertető:
A vámpírok között a vángel* uralkodik a tanáccsal. Ebbe a világba csöppen bele a 19 éves Cathy, mint jövendőbeli vángel, akik használni tudják az öt elemet. Már ez hatalmas változást hoz az életében, de emellett meg akarják ölni és a tanács is veszélyben van. Vajon ki állhat a dolgok mögött? És Cathy képes lesz rá, hogy ilyen hirtelen megoldja a problémákat vagy elveszik a sötétségben?
*olyan mint pl.: a királynő
Szerző: Cathy
Státusz: még íródó
Műfaj: fantasy +18-as részek is
Ajánlás: Saját ajánlás
Ajánlás: Saját ajánlás
Egyéb:
- A történetben +18-as részek is találhatóak.
Részlet:
"...A szökésemre kezdtem koncentrálni, mert így csak feldühítem magam.
- Meddig tart az út?
- Két-három nap körül szóval van még időt gondolkozni – elmosolyodott mivel leesett az állam. – Jobban örülnék, ha tartanád magad a megállapodáshoz.
Tudja, hogy mit akarok ezért figyelni fogja minden mozdulatomat úgy viszont lehetetlen lesz bármit is véghezvinni. Az egyetlen megoldás, ami eszembe jut az a segítségkérés. Elvégre nem mehetünk végig ilyen kihalt területen.
Felhúztam az ablakot és bekapcsoltam a rádiót. Ébren akartam maradni ezért a tájat figyeltem. Pár fa álldogált itt-ott, de azok nagyok voltak. Az ősz miatt azok a levelek, amik fennmaradtak elsárgultak ez az életet jutatta eszembe. Úgy éreztem én is sárgulok elfele. Hogy válhatott ennyi minden rosszra egy este alatt. Szerencsére alig láttam valamit a gyorsaság miatt így könnyebben félre tudtam hessegetni ezeket a szörnyű gondolatokat. Csak úgy marad bármi kis esélyem, ha megtartom az ép eszemet és csak a megoldásokra koncentrálok.
Pár perc múlva elkezdett esni az eső vízfüggönnyel takarva be a kocsit. Befészkeltem magam az ülésbe és figyeltem az ablakon folyó vizet. A visszapillantóban egy árny suhant el. Épp hátra felé fordultam mikor megint megpillantottam. Egy csíkot tudtam csak kivenni úgy tizenöt méternyire a kocsitól ugyanolyan sebességgel mozogva.
- Bukj le! – kiáltotta Jack.
A kocsi hirtelen fékezett én meg előre vágódtam, de a biztonsági öv megtartott. Még mindig bámultam kifele. A csík is megállt ember alakot öltve. Valami fényes villant meg az idegen kezében aztán nyomást éreztem a bal vállamon és az ülés elé kerültem. Ugyanebben a pillanatban hallottam valami hangos csattanást.
- Ne mozdulj! – szólt rám Jack majd kiszállt a kocsiból.
Kis híján rám tört a nevetés. Ez nem lehet a valóság, ilyen maximum egy rossz filmben fordul elő. Megőrülni se őrülhettem. Az agyamban kutattam nem e kaptam valami szert, de ez is butaság volt mégis mitől képzelnék ilyeneket?
Átöleltem a lábaimat és oldalra kukucskáltam. Üvegszilánkok borítottak be mindent, a vezető ülésből egy tőr állt ki, a markolatját sodort kötélszerűre csinálták. Egész jól nézett ki azt leszámítva, hogy engem céloztak meg vele.
Megfordult a fejemben a futás, de a kintről jövő csattanások elvették a kedvem. Azt hittem valaki a kocsit veri ám minden nyugodt volt csak én remegtem. Visszatemettem az arcom a térdeim közé és próbáltam kiverni a fejemből mindent főleg azt, hogy mi lesz velem Jack vesztése esetén..."
"... - A te otthonod viszont a túloldalt található.
Rám mosolygott és mind hárman megfordultunk.
Régi kastélyra emlékeztetett egy kicsit. A két emelet, tele ablakkal belopta magát a szívembe. Nagy két részes fa ajtaján ugyanolyan rózsa minták tekergőztek, mint a kapun. Gyönyörűen hatott a mélyvörös minta a sötétbarnán.
Elindultunk, én pedig csodáltam a környezetet. A járda felénél két oldalt egyforma szökőkút állt. Az alja kehely alakú, felette egyre kisebb tálak, míg legfelül egy kis galamb, aminek a csőréből folyt a víz. Bal oldalt jobban látszott a virágoskert és mögötte a sövény. Jobbra pedig csodálatos cseresznye erdő. Majdnem odaértünk, amikor kitárult az ajtó és kilépett egy velem egykorú lány egy nagydarab férfival.
Matt és Jack meghajoltak szívre tett ököllel. Eve is a szívére helyezte a kezét. Lemeredve álltam ott. Ezt megemlíthették volna nekem.
- Végre itt vagytok. Annyira aggódtam - megölelt, mintha régi jó ismerősök lennénk. - Cathy úgy örülök, hogy megismerhetlek. Eve Lengua vagyok.
Hátralépett, melegen rám mosolyogva.
- Én is örülök.
Fura volt ez a helyzet, de jobban éreztem magam. Eve nagyon aranyosnak tűnt. Világosbarna haja göndör fürtökben lógott le. A kékeszöld szemében őszinte boldogság csillogott. A férfi váltott pár szót Jackkel aztán eltűnt.
- Én is megyek - szólalt meg Matt. - Öröm, hogy láthattam vángel – tisztelgett megint. - Később találkozunk Cathy - ravaszul rám mosolygott, majd ő is felszívódott.
- Gyere, ne bámuld a semmit! - ugratott nevetve Eve.
Felsóhajtottam és követtem a házba. Legszívesebben pofon vágtam volna magam, mivel éreztem, hogy elpirultam. Útközben Matt teljesen elterelte a figyelmem, ezzel egyre jobban megszerettette magát.
- Mi az a vángel?
- Angyal vámpír rövidítése – mosolygott Eve. – Így neveznek minket, amiért hasonlítunk a vámpírokra, viszont állítólag angyali erőnk van. Régi történelmünk szerint az angyalok képesek használni az őselemeket. Egy közülük viszont a földre jött és megteremtette a vámpírokat az ereje és vére segítségével. E tette miatt, elvesztette halhatatlanságát, ami a vámpírra szállt át, csak az ereje öröklődik mindörökre. Sőt az élete, ahogy a tiéd is fog nem sokára, összekötődött a vámpírokéval. Az életben maradásunkhoz szükségünk van rájuk, és csak a mi vérünk tud embert átváltoztatni. De ezekről a dolgokról beszélni fogunk részletesen, most nem terhellek azonnal. Gyere!
Ezt az egész új világot nehéz lesz megemészteni. Egészen lesokkoltam így is. Ezek szerint egy angyal leszármazott féléje lennék? Végül is, ha vámpírok léteznek, simán igaz lehet...."
"...A szökésemre kezdtem koncentrálni, mert így csak feldühítem magam.
- Meddig tart az út?
- Két-három nap körül szóval van még időt gondolkozni – elmosolyodott mivel leesett az állam. – Jobban örülnék, ha tartanád magad a megállapodáshoz.
Tudja, hogy mit akarok ezért figyelni fogja minden mozdulatomat úgy viszont lehetetlen lesz bármit is véghezvinni. Az egyetlen megoldás, ami eszembe jut az a segítségkérés. Elvégre nem mehetünk végig ilyen kihalt területen.
Felhúztam az ablakot és bekapcsoltam a rádiót. Ébren akartam maradni ezért a tájat figyeltem. Pár fa álldogált itt-ott, de azok nagyok voltak. Az ősz miatt azok a levelek, amik fennmaradtak elsárgultak ez az életet jutatta eszembe. Úgy éreztem én is sárgulok elfele. Hogy válhatott ennyi minden rosszra egy este alatt. Szerencsére alig láttam valamit a gyorsaság miatt így könnyebben félre tudtam hessegetni ezeket a szörnyű gondolatokat. Csak úgy marad bármi kis esélyem, ha megtartom az ép eszemet és csak a megoldásokra koncentrálok.
Pár perc múlva elkezdett esni az eső vízfüggönnyel takarva be a kocsit. Befészkeltem magam az ülésbe és figyeltem az ablakon folyó vizet. A visszapillantóban egy árny suhant el. Épp hátra felé fordultam mikor megint megpillantottam. Egy csíkot tudtam csak kivenni úgy tizenöt méternyire a kocsitól ugyanolyan sebességgel mozogva.
- Bukj le! – kiáltotta Jack.
A kocsi hirtelen fékezett én meg előre vágódtam, de a biztonsági öv megtartott. Még mindig bámultam kifele. A csík is megállt ember alakot öltve. Valami fényes villant meg az idegen kezében aztán nyomást éreztem a bal vállamon és az ülés elé kerültem. Ugyanebben a pillanatban hallottam valami hangos csattanást.
- Ne mozdulj! – szólt rám Jack majd kiszállt a kocsiból.
Kis híján rám tört a nevetés. Ez nem lehet a valóság, ilyen maximum egy rossz filmben fordul elő. Megőrülni se őrülhettem. Az agyamban kutattam nem e kaptam valami szert, de ez is butaság volt mégis mitől képzelnék ilyeneket?
Átöleltem a lábaimat és oldalra kukucskáltam. Üvegszilánkok borítottak be mindent, a vezető ülésből egy tőr állt ki, a markolatját sodort kötélszerűre csinálták. Egész jól nézett ki azt leszámítva, hogy engem céloztak meg vele.
Megfordult a fejemben a futás, de a kintről jövő csattanások elvették a kedvem. Azt hittem valaki a kocsit veri ám minden nyugodt volt csak én remegtem. Visszatemettem az arcom a térdeim közé és próbáltam kiverni a fejemből mindent főleg azt, hogy mi lesz velem Jack vesztése esetén..."
"... - A te otthonod viszont a túloldalt található.
Rám mosolygott és mind hárman megfordultunk.
Régi kastélyra emlékeztetett egy kicsit. A két emelet, tele ablakkal belopta magát a szívembe. Nagy két részes fa ajtaján ugyanolyan rózsa minták tekergőztek, mint a kapun. Gyönyörűen hatott a mélyvörös minta a sötétbarnán.
Elindultunk, én pedig csodáltam a környezetet. A járda felénél két oldalt egyforma szökőkút állt. Az alja kehely alakú, felette egyre kisebb tálak, míg legfelül egy kis galamb, aminek a csőréből folyt a víz. Bal oldalt jobban látszott a virágoskert és mögötte a sövény. Jobbra pedig csodálatos cseresznye erdő. Majdnem odaértünk, amikor kitárult az ajtó és kilépett egy velem egykorú lány egy nagydarab férfival.
Matt és Jack meghajoltak szívre tett ököllel. Eve is a szívére helyezte a kezét. Lemeredve álltam ott. Ezt megemlíthették volna nekem.
- Végre itt vagytok. Annyira aggódtam - megölelt, mintha régi jó ismerősök lennénk. - Cathy úgy örülök, hogy megismerhetlek. Eve Lengua vagyok.
Hátralépett, melegen rám mosolyogva.
- Én is örülök.
Fura volt ez a helyzet, de jobban éreztem magam. Eve nagyon aranyosnak tűnt. Világosbarna haja göndör fürtökben lógott le. A kékeszöld szemében őszinte boldogság csillogott. A férfi váltott pár szót Jackkel aztán eltűnt.
- Én is megyek - szólalt meg Matt. - Öröm, hogy láthattam vángel – tisztelgett megint. - Később találkozunk Cathy - ravaszul rám mosolygott, majd ő is felszívódott.
- Gyere, ne bámuld a semmit! - ugratott nevetve Eve.
Felsóhajtottam és követtem a házba. Legszívesebben pofon vágtam volna magam, mivel éreztem, hogy elpirultam. Útközben Matt teljesen elterelte a figyelmem, ezzel egyre jobban megszerettette magát.
- Mi az a vángel?
- Angyal vámpír rövidítése – mosolygott Eve. – Így neveznek minket, amiért hasonlítunk a vámpírokra, viszont állítólag angyali erőnk van. Régi történelmünk szerint az angyalok képesek használni az őselemeket. Egy közülük viszont a földre jött és megteremtette a vámpírokat az ereje és vére segítségével. E tette miatt, elvesztette halhatatlanságát, ami a vámpírra szállt át, csak az ereje öröklődik mindörökre. Sőt az élete, ahogy a tiéd is fog nem sokára, összekötődött a vámpírokéval. Az életben maradásunkhoz szükségünk van rájuk, és csak a mi vérünk tud embert átváltoztatni. De ezekről a dolgokról beszélni fogunk részletesen, most nem terhellek azonnal. Gyere!
Ezt az egész új világot nehéz lesz megemészteni. Egészen lesokkoltam így is. Ezek szerint egy angyal leszármazott féléje lennék? Végül is, ha vámpírok léteznek, simán igaz lehet...."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése